A cigányok helyzete Magyarországon
(Forrás: Autonómia Alapítvány)

A cigányok első magyarországi megjelenése a XIV. századra tehető, s azóta a XX. század elejéig több hullámban érkeztek az ország területére. A történelmi források szerint a politikai hatalom a kezdetektől törekedett a cigányok társadalmi integrálására, majd asszimilálására - több-kevesebb sikerrel. A vándorló cigányok letelepítését célzó rendeletek hatására az 1893-as cigány-összeíráskor már a népcsoport közel 90%-a huzamosabb ideje egy helyen élt…

…A Horthy-korszakban további letelepedést szorgalmazó intézkedések születtek, a cigányok többségét a mezőgazdaságban foglalkoztatták, leginkább napszámosként. Az ipari fejlődés ekkorra már teljesen háttérbe szorította a kézműipart, köztük a hagyományos cigány mesterségeket. A II. Világháború során a holokausztnak több ezer magyarországi cigány áldozata volt. 1945 után, a kommunisták hatalomátvételét követően a cigányok életkörülményei továbbra sem változtak, a társadalom legszegényebb rétegét alkották.
A helyzet megváltoztatására irányuló elképzelések akkor fogalmazódtak meg a kommunista pártvezetés részéről, amikor az extenzív iparfejlesztés következményeként munkaerőhiány lépett fel. A cigányok rossz szociális helyzete megnehezítette munkaerőpiaci integrálásukat, ezért 1961-ben, párthatározat formájában a cigányok életkörülményeinek javítását célzó programot hirdették meg. A telepek felszámolását csökkentett komfortfokozatú lakások (“CS” lakások) építésével és kamatmentes, hosszú lejáratú kölcsönökkel igyekeztek elérni. A politikai enyhülés lehetővé tette, hogy Kemény István szociológus és munkatársai 1970-71-ben reprezentatív cigány-vizsgálatot végezhessenek. A kutatás eredményeként több, addig vitathatatlannak tartott vélekedés is megdőlt, egyebek mellett az is, hogy az országban élő cigányok nagy részének cigány az anyanyelve. A vizsgálat felmérte a cigányok munkaerőpiaci helyzetét is: e szerint a munkaképes korú cigány férfiak foglalkoztatottsága (85,2%) közel azonos volt, mint a nem cigány férfiaké (87,7%). Az ipar szakképzetlen munkaerő-szükséglete, a teljes foglalkoztatottságot célul kitűző pártprogram, a szociális juttatások bejelentett munkahelyhez kötése, és a bértömeg-gazdálkodás következtében a nyolcvanas évek közepéig a kedvező foglalkoztatási mutatók alig változtak.
A rendszerváltás (1989.) eredményeként létrejött politikai és gazdasági légkör a cigányok életét is megváltoztatta - az esetek többségében kedvezőtlenül. Az új piaci viszonyok között a munkaadók elsősorban a képzetlen munkaerő-tömegtől váltak meg, a cigányok nagy része is kiszorult a munkaerőpiacról. Az 1993-as reprezentatív cigánykutatás adatai alapján a regisztrált cigány munkanélküliek közel négyszer annyian vannak, mint a nem cigányok. A közel félmilliós cigány népesség - a legnagyobb magyarországi kisebbség - számára a nagyarányú munkanélküliség továbbra is az átlag alatti életszínvonalon való létezést teszi lehetővé. A szegénység újratermelődéséhez az is hozzájárul, hogy a cigányok többsége az ország gazdaságilag legelmaradottabb régióiban lakik. A szegénység mellett továbbra is probléma a cigánygyerekek szegregált oktatása, a gyakori cigány-rendőr konfliktusok, a diszkrimináció.
Az Antall-kormány alatt született meg az 1993. évi LXXVII. Törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól (http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99300077.TV), amely a cigányok számára is a többi magyarországi kisebbséget megillető egyéni és közösségi jogokat biztosított. A törvény lehetőséget teremtett helyi és országos önkormányzatok létrehozására, 1998-ban már több mint 700 cigány kisebbségi önkormányzatot választottak meg, amelyek azonban a törvényi szabályozás elégtelen volta és az anyagi források hiánya miatt kiszolgáltatottak a települési önkormányzatoknak.
Az Európa Bizottság 1999. évi ország értékelő tanulmánya szerint a magyarországi romáknak diszkriminációban van részük az oktatásban, a foglalkoztatásban, a közintézményeknél és a szolgáltatások területén, egészségügyi és lakáshelyzetük pedig messze rosszabb, mint a lakosság többi részének.